A Sárga-arcú papagáj

A brazíliai papagáj-megfigyelők élete csupa kaland és érdekesség. Egyik délután hosszú ideje létező vágyam vált valóra: végre megláttam  a Sárga arcú papagájt (korábbi nevén az Amazona xanthop-ot, de mostantól ebből a nemzetségből helyesen kisorolták) a vadonban. Másnap visszautaztunk Cuiabá-ba (a városba, amelybe a leszállás után érkeztünk). Mato Grosso állama az 1960-as évek elejéig nagyrészt felfedezetlen maradt, amikor a brazil kormány úgy döntött, hogy út épül ezen a szűz területen. Mivel körülbelül fél évig a terület nagyrészt víz alatt áll, ez nem volt könnyű feladat.

Keményen épített fahidakat kell megközelíteni nagyjából kilométerenként, amikor a vörös földút áthalad a számtalan folyó egyikén. Ez a világ legnagyobb területű, vizes élőhelye. Egy rendkívül gazdag madárvilágban kb. 700 faj fordul elő ezen a csodás földön, amely 150 000 km2-nél nagyobb. Sok terület szarvasmarha-tenyésztők magántulajdonában van. Az utóbbi években számos turisztikai ház nyitott, mely vonzza a vadvilág rajongóit a világ minden tájáról. Ezek közé tartozik André von Thuronyi, az Araras Eco Lodge tulajdonosa az északi Pantanalban. Ez volt minden, amit kívánhattak: kényelmes és barátságos helyszín, ritka, vadon élő papagájok sokaságával.

A hatalmas jácintara fészkei egy óriási tarumeira fában helyezkedtek el, mindössze néhány méter távolságra a szobánktól. A kis-illetve nagysándor papagájok és a Maximilian papagájok a mangófa tetején foglaltak helyet a nap nagy részében, mindössze néhány méterrel a fejem felett. A Kékhomlokú aratingák, amelyek itt nem gyakoriak, egy reggel a földről szedték össze táplálékukat egy aranykoronás amazon csoporttal együtt. És egy reggel, az erkélytől kicsit távolabb, megfigyeltük a sárgagalléros arakat is. Valószínűleg a legbátrabb faj a kék-barna Amazon, ők szinte egyáltalán nem félnek az ember közelségétől. Őket kinézetük alapján is igen könnyű megkülönböztetni a többiektől, a szemük körül ugyanis nagy sárga tollas terület található, homlokuk pedig kék.

Brazília nagy részén évszázadokon keresztül az újszülött papagájokat eltávolították, kilopták minden elérhető fészekből, és több százezer csapdába esett a kedvtelésből tartott állatok kereskedelme miatt. Nem csoda, hogy gyanakodva tekintenek az emberekre ezen az intelligens és tanulékony madarak. Ez a tendencia mára valamelyest javult a folyamatosan szigorodó állatvédelmi intézkedések, a megfigyelések és az emelkedő büntetési tételek miatt. Csak remélni lehet, hogy ezen intézkedések segítik a vadon élő, veszélyeztetett papagájfajok megmentését és állományaik számának stabilizálását.